Az országbérletnek köszönhetően tömegközlekedés igénybevételével jutottunk el Budapestre. Rövid „hegymászás” után, felérve a várba először az  1974-ben megnyitott Arany Sas Patikamúzeum néztük meg. „ A kiállítás bemutatta a gyógyszerészet tudományának fejlődését azoknak az írott, képi és tárgyi emlékeknek a segítségével, amelyek bizonyítják, hogy a gyógyszerészettörténet nem csupán egy tudományág történetét hivatott bemutatni, hanem az iparművészet történetének is fontos részét képezi. A patikai berendezési tárgyak, a kerámia, fa, üveg állványedények, a mozsarak, mérlegek és egyéb eszközök míves kidolgozásukkal, szépségükkel méltán tartoznak a magyar és az egyetemes művészeti örökségünk legszebb darabjai közé.” Jó volt látni a gyógyszertan tantárgyhoz kapcsolódóan ezeket a kiállított tárgyakat. A tárlatvezetés pedig jól kiegészítette a látottakat.

Ezután a Halász bástya és környéke, a fenséges panoráma megtekintése az Országházzal, a Dunával ejtett rabul bennünket. A jó egy órás szabadidő lehetőséget adott a nézelődésre, a sokszínű emberforgatagba való bekapcsolódásra.

A Sziklakórház és Atombunker Múzeum volt a tanulmányutunk fő programja. A rövid tájékoztató kisfilm bepillantást adott a hely „élettörténetébe”. A bejárás során volt lehetőségünk összehasonlítani a mai kórházi rendszert az akkorival. Láthattuk a betegfelvételt, radiológiai osztályt, konyhai részleget, sürgősségi ellátást,  műtéti lehetőségeket, kórházi ellátást, kiszolgáló, háttér egységeket. Az akkori orvosok és szakdolgozók önfeláldozó, empatikus, találékony, kitartó hozzáállása sok-sok emberi élet megmentéséhez járult hozzá, a kor legmagasabb ellátási szintjén.

Az Atombunker múzeum figyelmeztetett arra, hogy mire képes az ember. Egy döntés milyen következményekkel járhat emberek millióira. A szenvedés, az értelmetlen halál példaként kell, hogy előttünk álljon: „ennek nem szabad megismétlődnie!”

Elcsendesedve, megilletődve jöttünk ki a múzeumból. Itt-ott sokkoltak bennünk a látottak, de ugyanakkor meg is erősítettek minket, hogy a helyünkön vagyunk, jó szakmát, hivatást választottunk. Ha nem is ilyen nagy horderejű dologból fogjuk kivenni részünket, de mi is meg fogjuk tenni, nap, mint nap a kisebb-nagyobb harcainkat a betegségek leküzdéséért, a betegeink mihamarabbi felépüléséért. Csak bízni tudunk abban, hogy soha nem fog sor kerülni arra a jövőben, hogy egy háború okozta felfordulásban kelljen helytállnunk!

Fiatalok révén nem hiányozhatott a programunkból a shopinggolás sem. Az Őrs vezér téri Árkád üzletei adta kínálatból tudtunk választani, illetve az élményektől megfáradt szervezetünket táplálékhoz juttatni. 

Iskolánk vezetésének támogatásával hagyományt kívánunk elindítani a mostani tanulmányi kirándulással. Minden évben a 11. évfolyamon tanulókkal szeretnénk felkeresni a mostani program állomáshelyeit, emlékezve a múltra, a helytállásra és felkészülve a jövő kihívásaira.